Bűvésztrükkök:)

Ezen a blogon bűvésztrükköket fogok bemutatni!!Garantáltan nem fogsz unatkozni ,inkább ki fogod próbálni!!!:)
De vigyázat van olyan trükk ami veszélyes,azt csak hozzáértő személy segítségével csináljátok!!!
jó szórakozást



tárgyak tömeges elővarázslása



A bűvész által használatos virágcsokrok vékony, színes papírból készülnek. A virágszirmokat és leveleket hajszálvékony rugós drótszálak tartják össze, vagyis drótvázuk van. Ilymódon ezeket a művirágokat egészen laposra lehet összehajtani, összecsukni,, melyeket viszont apró gumigyűrűcskék tartanak össze, így végtelenül kicsi helyet foglalnak el. Ezeket egy kettős oldalfallal ellátott fekete belsejű doboz oldalán felállítva, szorosan egymás mellé helyezzük.
A kettős oldalfal nem látható, tehát felmutatva a dobozt a nézőknek, úgy látják, hogy az teljesen üres. Ekkor egy lapos tetejű asztalra helyezzük a dobozt, — azért lapos tetejűre, nehogy azt gondolja a közönség, hogy a doboz fenekét belülről fölhajtva, az asztal lapjából szedjük elő a tárgyakat. Tehát belenyúlunk a dobozba, lehajtjuk a doboz belső oldalfalait s egyéniként kivesszük az összeszorított művirágcsokrokat, miközben letoljuk róluk a gumigyűrűket. Ezáltal szétterülnek a csokrok s így dobáljuk azokat a színpadra.
Hasonló, kettősfalú dobosban elrejthetünk selyemkendőket is, melyekből hihetetlenül nagy mennyiséget préselhetünk össze igen kicsi, helyre, míg azok egyenként előszedve és kiteregetve, óriási mennyiségűnek tűnnek fel.

Ugyancsak ilyen dobozban helyezhetők el laposra összehajtható más tárgyak: vasalók, kalapok, dobozok, madárkalitkák stb., melyeket persze, szétnyitva szedünk elő, s telezsúfolhatunk azokkal egy nagy asztalt is, bámulatos hatást keltve.


A FAKÍR



Ez egy rendkívül egyszerű trükk. Olyan preparált tőr kell hozzá, melynek pengéje könnyen belecsúszik a nyelébe, ha ellenállásba ütközik, tehát ha a fakír mellének nyomjuk kissé a tőrt. Ügyesen előadva, primitívsége ellenére is nagyon hatásos mutatvány. Természetesen nem lehet megvizsgáltatni a tőrt a nézőkkel, hacsak nem, úgy van az elkészítve, hogy láthatatlan résbe benyomott körmünkkel rögzíthető, illetve kinyitható a pengéje.

Ha valaki megfelelő sanzsirozó (eltüntető) ügyességgel rendelkezik, úgy is megoldható a feladat, hogy egy a preparált tőrhöz teljesen hasonló, rendes tőrt viszünk a közönség közé megvizsgálás végett, melyet azután a színpadra visszajövet útközben, vagy pedig már a színpadon — észrevétlenül kicseréljük a megfelelően készenlétben tartott preparált tőrre. E két utóbbi esetben természetesen, még nagyobb csodálkozást válthatunk ki a közönség köréből.

A tojás megfőzhető hideg vízben?.



Ezt a trükköt inkább kisebb társaságban érdemes bemutatni.
Felmutatunk egy kis fazekat vagy lábost, hogy teljesem üres. Ekkor kérünk egy nyers tojást, amit megvizsgáltatunk a társasággal, hogy tényleg nyers. Erről úgy győződhetünk meg, hogy kissé rázogatjuk, s akkor érezni a héjában mozgó tojást. Ezután kérünk egy pohár hideg. vizet, amit szintén megvizsgáltatunk a .társasággal, hogy a víz hideg. Most beletesszük a nézők szeme előtt a fazékba a tojást, majd ugyancsak a nézők szeme előtt gyorsan beleöntjük a pohár vizet és azonnal letakarjuk a kéznél tartott fedővel. Öt perc leteltével levesszük a fedőt, kiemeljük a tojást egy kanállal, feltörjük s bebizonyítjuk, hogy az szabályszerűen keményre főtt. Megmutatjuk a vizet — esetleg kiöntjük egy másik edénybe — mely bizonyára általános meglepetésre, — teljesen, forró lett.

E trükk magyarázata abban rejlik, hogy a használandó fazékba előzőleg, néhány gramm oltatlan meszet helyezünk el, persze, ügyesen, alul egyenletesen elosztva, hogy ne lehessen észre venni. Köztudomású, hogyha oltatlan mészbe vizet öntünk, az rögtön forrni kezd s az így megforrósított vízben természetesen, rendesen megfő a tojás.
Mindenesetre nagy óvatossággal járjunk el e mutatvány előkészítésénél és bemutatásánál, mert az oltatlan mész erősen maró hatású szer.

HANGOS RÁDIÓ ELTÜNTETÉSE



Kihozunk egy nagy rádiót, ráhelyezzük egy asztalra, bekapcsoljuk s így bebizonyítjuk, hogy egy rendes rádió az. Utána kikapcsoljuk és letakarjuk egy kendővel. Ekkor megfogjuk a kendővel együtt a rádiót s az egészet fölemelve előre hozzuk, majd a következő pillanatban földobjuk a levegőbe s kiderül, hogy a rádió eltűnt. A kendő üresen hullik a földre.

Magyarázat: Különlegesen elkészített, egészen csekély helyet elfoglaló rádiót kell ehhez a mutatványhoz használni. A szerkezetet laposan építtetjük meg. A rádió doboza így, persze, belül, nagyrészt üres. Az egész alkotmány laposra összecsukható. Az asztal viszont, melyre a rádiót ráhelyezzük, úgy van elkészítve, hogy a lapjába besüllyeszthető a jelzett módon megépített, összecsukott rádiókészülék. Az összecsukást akkor végezzük el, egy megfelelő gomb megnyomása által, amikor azt a látszólagos mozdulatot tesszük, hogy felemeljük a rádiót. Ebben a pillanatban tehát összecsukódik a rádió és elsüllyed az asztal lapjában. A kendő két részénél, ott, ahol a rádiónál lehajlik, két drótszál van belevarrva, hogy amíg fölemeljük a kendőt és előrehozzuk, olyan formát mutasson, mintha még alatta lenne a rádió.
Ügyelnünk kell arra, hogy a lehető leglaposabbra összecsukható rádiót szerkesztessünk, hogy az asztallap, ahova az egészet el kell süllyeszteni, szintén minél laposabb; lehessen, mert, ha nem elég lapos az asztallap, könnyen gyanússá válhatik és rájöhet a közönség arra, hogy tulajdonképpen oda lett elsüllyesztve a rádiókészülék.

ÖSSZENŐTT KENDŐK.



Felmutatunk egy kis dobozt, hogy üres. Majd beleteszünk először egyenként kiterítve felmutatott, utána összehajtogatott nyolc-tíz különböző színű és mintájú selyemkendőt. Mikor ez megtörtént, kihúzzuk belőle az előbb felmutatott összes kendőket, melyek azonban már egy darabba vannak „összenőve", illetve összevarrva.

Megoldás; A doboznak kettős feneke vagy oldalfala van s abba helyezzük egyenként a felmutatott kendőket s ugyancsak annak egyik részéből húzzuk ki azt az előre odahelyezett kendőt, amely azonos színű, mintájú és nagyságú az előbbi összes kendőkkel, de ezeket előbb már összevarrtuk.
Előzőleg jói gyakoroljuk be ennek a trükknek a bemutatását, hogy minden simán menjen, amely tanácsot egyébként az összes bemutatandó mutatványnál ajánlatos megfogadni. Ez a trükk egyszerűsége ellenére is igen hálás és hatásos lehet.

EMBER ELTÜNTETÉSÉ.



A mellékelt ábra szerinti négy függőleges rúdból, fenékből és tetőből álló állványra áll egy nő. Letakarjuk egy zsákszerű ruhával, mely egészen; a földig befedi őt. Ezután a nézők felé előre húzzuk az egész alkotmányt. Varázsszavakat mondunk, majd lerántjuk a zsákot s a nő eltűnt.

Magyarázat: Az állványt eleinte minél hátrább állítjuk, a hátsó függönyhöz közel. Esetleg a világítást kis mértékben csökkentjük. Az állványon álló nőre két segéd ráhúzza a zsákot, amely hátulról nyitott s fölülről az állványra akasztható s végül felső részén — belülről — néhány drótkarikával van ellátva (mint a krinolin ruhák.) Abban a pillanatban, amikor a zsákot a .nőre húzzák (fölülről), a nő hátulról gyorsan kilép és a hátsó függöny mögött a két segéd között eltűnik.
Amikor tehát az állványt előrehúzzuk, a nő már nincs a zsák alatt, habár az említett drótkarikák következtében — melyek méreteinek természetesen egyezni kell a nő testének kerületével —, úgy látszik, mintha még alatta lenne a a nő.



SZÍNVÁLTOZÓ KENDŐK.



Ezeket finom, vékony selyemből készítjük el. Különböző színű kendőket zsákszerűen egymásra varrunk, úgy, hogy két-két azonos színű kendőt varrunk össze három oldalánál, persze olymódon, hogy az egyik pár kendőnek — melyek összevarrva zsákot alkotnak — fölfelé, a másik pár kendőnek lefelé van a nyílása, majd így folytatjuk, ahány pár kendőt összevarrunk, mindig egyszer fölfelé, egyszer pedig lefelé hagyott nyílással. Ha most kifordítjuk a zsákokat, mindig másszínű kendőket mutálhatunk,

A színváltozás tehát úgy következik be, hogy kezünkkel végigsimítunk a kendőn, s ezzel egyúttal ki is fordítjuk azt. Ezt annyiszor ismételjük, ahány féle színű kendőt összevarrtunk, mindig más-más színű kendőt mutatva így a közönségnek

A FOKOZATOSAN ÁTLÁTSZÓVÁ VÁLÓ
ÉS ELTŰNŐ MÉDIUM



Az alábbiakban egy valóban zseniális, szinte földöntúlinak, természetfölöttinek látszó trükköt ismertetünk.
A függöny felgördülésekor a színpad közepe táján, hátul egy karosszékben ül a médium és cigarettázik. Ekkor lassan, fokozatosan eltünedezik, átlátszóvá válik az ülő alak s a mögötte lévő széktámla szintén lassan, fokozatosan láthatóvá lesz, tehát nyilvánvaló, hogy keresztül látunk az ülő emberen.
Az ülő alak láthatatlanná válása és a mögötte levő széktámla egyidejű, mind élesebb kirajzolódása egészen addig fokozódik, míg a médium teljesen eltűnik, jelenlétét azonban érzékelhetjük azáltal, hogy a cigaretta parazsát mozogni látjuk, olymódon, ahogyan a szájához emeli, majd onnan elveszi azt, élesebb szeműek esetleg még a cigaretta füstjét is megláthatják.
Ezután lassan újból láthatóvá válik a médium fordított sorrendben, mint az előbb, vagyis most a szék hátsó támlája halványodik mind jobban és jobban, a médium teste pedig mind erősebben, élesebben jelenik meg a nézők szemei előtt, míg végül teljesem megjelent és lejöhet a közönség közé is, megmutatni magát, hogy valódi húsból, vérből való ember. Hatásos,, ha a mutatvány megkezdése előtt is lejön a médium nézőtérre s onnan, a közönség szemeláttára vonul a színpadon levő helyére.
Magyarázat: Á színpad alatt egy a használt színpadhoz teljesen azonos nagyságú és berendezésű másik színpad van. Ajánlatos a rendes színpadot minél jobban leszűkíteni, akkor nem szükséges alulra sem túl nagy színpadot építeni. A két színpad között ferde síkban egy tiszta, torzításmentes üveglap van elhelyezve olymódon, hogy a két színpad az üveglapra vonatkoztatva pontosan szimmetrikus helyzetben legyen. Ha a két színpad berendezése teljesen egyforma s ha a két színpadon levő egy-egy szék pontosan ugyanazon helyen van, akkor a felső színpadon elhelyezett és az alsó színpadon elhelyezett szék egyetlen széknek fog látszani akkor, ha a felső színpad világítását némileg lecsökkentjük, az alsó színpad világítását pedig kismértékben bekapcsoljuk.
A produkció menete ilymódon a következő: Amikor felmegy a függöny, csak a felső színpad van megvilágítva, az alsó színpad teljesen sötét. Leül a médium a székre és cigarettázik. Szuggesztív mozdulatainkra ekkor elkezdődik a szellemmé válás úgy, hogy a színpad világítását lassan, fokozatosan csökkentjük s ugyanakkor ás alsó színpad világítását bekapcsoljuk és ugyanolyan lassú, fokozatos mértékben növeljük. Ezáltal a nézők látják az üveglapon keresztül a felső színpadát és ezenkívül homályosan, az üveglapon látják még az alsó színpad tükörképét is. Természetesen a nézőknek nem szabad tudni az alsó színpad létezéséről. Ilymódon a két kép összefolyik és hajszálnyira úgy tűnik fel a közönség előtt, hogy a széken ülő ember átlátszóvá válik, majd teljesen eltűnik akkor, amikor a felső színpad világítása teljesen megszűnik, az alsó színpad világítása pedig teljessé ralik. Ekkor ugyanis már csak az alsó színpad tükörképe látható az üveglapon, ott pedig üres a szék. Azonban a felső színpadon ülő ember cigarettázik, s a parázs mozgását egyúttal látjuk az üveglapon keresztül, de a két kép szintén egybefolyik s úgy hat, mintha egy láthatatlanná vált kéz mozgatná az égő cigarettát a levegőben.

Újból láthatóvá úgy tehetjük az „eltűnt" embert, hogy a világítást az előbbivel fordított sorrendben szabályozzuk, tehát az alsó színpad világítását csökkentjük, s ugyanakkor a felső színpadét növeljük.
A színpad nagysága, a nézőtér elhelyezése és egyéb szempontok szerint módosítjuk: a fent, nyersen vázolt alapötletet. Kisebb nézőtér esetén például úgy alkotjuk meg a két színpad világítóberendezéseit, hogy csak a székek legyenek megvilágítva. A színpad elején (a szélén) ajánlatos valami kiemelkedő deszkafélét elhelyezni, hogy a közönség ne vegye észre az alsó színpadot, de, persze, ügyelnünk kell arra, hogy a színpadra nézést ez ne akadályozza. Ezt a trükköt ilyen formában csak olyan nézőtéren alkalmazhatjuk, amelynél csak a földszinten vannak ülőhelyek, mert különben az emeletről megláthatják az alsó színpadot

Emeleti ülőhelyekkel ellátott nézőtér esetén úgy oldjuk meg a feladatot, hogy alsó színpad helyett oldalszínpadot alkalmazunk s természetesen, annak megfelelően helyeztük el az üveglapot.
Az alábbi ábrán az 1-es a színpadon levő szék, amelyen a médium ül, a 3-as a kulisszák mögötti rész, mely a 2-es üveglappal van elválasztva.


SZÁMOLÓ CSODAKUTYA



Az egytől tízig terjedő számokat tíz , darab nagyobb kartonra festjük s ezeket a színpadon, a földre helyezzük két sorban egymás mellé, de nem számszerinti sorrendben, hanem össze-vissza, rendszertelenül.
Felkérjük a közönséget, hogy az egyszeregyből mondjon egy szorzási feladványt. Például hatszor nyolc. Ekkor a csodakutya előbb a négyest, majd a nyolcas számot veszi fel a fogaival, ( t. i.: 6x8=48) s mi e táblákat felmutatjuk a közönségnek. Ezután felkérjük a közönséget, hogy most egy aránylag bonyolultabb számtani feladványt adjanak fel, melynek eredménye szintén két számjegyből állhat. Például: mennyi 5x8+12-26. Tehát mennyi ötször nyolc, meg tizenkettő, levonva ebből huszonhatot. Az eredmény ugyebár 26. Ez esetben tehát a kutya a kettes és a hatos számot veszi fel.

Ennek a trükknek a titka egyszerű ugyan — megmagyarázva —, de nem könnyű dolog egy kutyát erre betanítani, viszont nem is olyan csodálatos, mint esetleg gondolnánk.

A magyarázat t. i. az, hogy a nézőtéren két társunk ül, s a velük előre megbeszélt feladványokat fejti meg a kutya. A feladványokat minden előadáson megváltoztathatjuk, nehogy, aki többször nézi meg ugyanazt a műsorunkat, könnyen rájöjjön a trükk titkára.

Rátérve végre a magyarázatra, a kutya olymódon van betanítva, hogy mindig ugyanazon két helyen levő számtáblát szedi fel, illetve két ilyen betanítás szükséges, minthogy minden előadásban két feladványt kell a kutyának megfejteni. Ilymódon tehát a fentebb említett két példát véve alapul, úgy tanítjuk be a kutyát, hogy az első feladványnál mindig a második és negyedik táblát, a második feladványnál pedig, mindig a hetedik és tizedik táblát szedje fel. Ennek megfelelően a számtáblák lerakási sorrendjének — a fentebbi példák alkalmával — ilyennek kell lenni:
1 4 9 8 3
0 2 5 7 6
Ha más sorrendben rakjuk le a számokat, akkor is mindig a második és negyedik, a hetedik és tizedik helyen levő számoknak megfelelő eredményt hozó műveletet adják fel társaink. Tehát a számjegyek csak látszólag vannak rendszertelen össze-visszaságban lerakva, valójában a megbeszélés szerinti sorrendben helyezzük el azokat, illetve csak azt a négy számot, mely a megfejtendő feladványok eredményeit képezik. A többi számot tényleg tetszésszerinti össze-visszaságban rakhatjuk le.
A nézőtéren lévő egyik társunk tehát az első alkalommal, a másik társunk pedig a másik alkalommal kiáltja fel a színpadra a megfelelő feladványt.
Talán mondanunk sem kell, hogy az nem akadály, hogyha a nézők közül többen mások is bekiabálnak más, különböző feladványokat, azokat mi nem vesszük figyelembe, ami semmi esetre sem lehet gyanús, mert senki sem követelheti, hogy a sok feladvány közül pont az övét válasszuk ki. Mi tehát úgy teszünk, mintha teljesen mindegy lenne nekünk, milyen feladványt kell megoldani s mintha csak találomra állapodnánk meg a társaink által kívánt feladványokban. Természetesen olyan számtani műveletet nem lehet feladni, melynek megoldásában törtszám, vagy maradék van.
ÉLŐ NŐK ELÖVARÁZSOLÁSA ÜRES LADÁBÓL



A bűvész két segédje kihoz a színpadra: egy nagyobb (kb, 1 köbméteres) dobozt, vagy ládát, mely belül feketére van festve. Elhelyezik egy lapos tetejű állványon, melybe nyilvánvalóan nem rejthető és nem süllyeszthető semmisem. Elől (a közönség felől) kinyitjuk a láda kétszárnyas ajtaját s megmutatjuk, hogy a láda teljesen üres. Ezután összecsukjuk az ajtókat s felnyitjuk a láda felső részét, ahonnan a következő pillanatban egy élő nő ugrik ki.

A magyarázata a trükknek az, hogy a doboz függőleges irányban két részre van osztva, elöl mélyebb, hátul kevésbé mély részre. Feketére festett ládánál már egy-két méter távolságból ez nem vehető észre. A hátsó, keskenyebb részben rejtőzik a nő, aki tulajdonképén égy földig érő, bő ruhába öltözött 12 év körüli — lehetőleg soványabb kislány, aki azonban bő és hosszú ruházatánál, valamint felnőttesen elkészített hajviseleténél fogva, felnőtt nőnek látszik. Talán mondanunk sem kell, hogy ezek a feltételek azért szükségesek, hogy minél kisebb helyet foglaljon el az elővarázsolt nő.
Ugyanezen alapötletnek másik, ennél sokkal hatásosabb formája a következő:
Szintén kihoznak a színpadra az előbbihez hasonló méretű, ugyancsak — belül — feketére festetett ládát s ráhelyezik az előbbi mutatványban jelzett állványra. A láda elölről kétszárnyas fekete függönnyel van ellátva. Ezt széthúzva, megmutatjuk a közönségnek, hogy a láda teljesen üres. Hogy ezt még meggyőzőbben bebizonyítsuk, felnyitjuk a láda hátsó falát is, amelyen keresztül lehet látni. Hátra is megyünk s hátulról belenyúlunk karunkkal, megmutatva, hogy valóban üres a láda.
Ezután összehúzzuk a függönyt, majd a következő pillanatban ismét szétnyitjuk, amikor is két élő nő ugrik ki belőle.

Magyarázat: Ennek a rendkívül szenzációs mutatványnak is egészen egyszerű a titka. Két, szintén — az előbbi trükkben említett — földig érő, bő ruhába öltözött, felnőttes frizurát hordó sovány kislány bújik el és húzódik össze a láda bal és jobb sarkában, közvetlenül a széthúzott függöny redői mögött. Ezek egyrészt a széthúzott függönyszáraktól, másrészt a fekete oldalfalaktól semmi esetre sem vehetők észre.

Megjegyzendő, ha egyesek előtt esetleg primitívnek, sőt talán együgyűnek is tűnne fel ennek a mutatványnak a megoldási formája, ügyesen és gyors tempóban végrehajtva, mégis óriási bámulatot és hihetetlen csodálkozást képes kiváltani a közönség soraiból. Befejezésül még egyszer megnyugtatóan hangsúlyozni kívánom, hogy meglepően kis helyen képesek a leányok összehúzódni, amit alig hihetünk el addig., míg ki nem próbáltuk, illetve «ki nem mértük.
SZINES VÍZBŐL TEJ



Hét kis pohárra van szükség. Mindegyikben feloldunk egyenlő mennyiségű vízben, egyenlő nagyságú festékdarabokat a következő színekből: Sárga, narancssárga, kék, ibolyakék, indigókék, zöld és piros. Ezután veszünk egy nagyobb poharat, s megkérdezzük a társaság tagjait, mit gondolnak, milyen színű folyadékot kapunk, ha azt a hét különböző színű folyadékot összeöntjük a nagyobb pohárban?
Valószínű senki sem fogja eltalálni, hogy FEHÉR, tejszerű folyadékot kapunk.

LEBEGŐ NŐ


A függöny felgördülésekor a színpadon egy alacsony, hosszú, keskeny asztal látható, melyre a nézők előtt ráfektetünk egy előzőleg „hipnotizált" nőt. Ekkor leterítjük őt egy sötétebb színű lepellel, úgy, hogy a feje kilátsszon s hogy a test formái némileg kidomborodjanak a takaró alól. A világítási kissé csökkenteri kell. Ekkor szuggesztív szavaink közben a test lassan emelkedni kezd s az alatta levő asztalt kihúzhatjuk, amit a segédek félretolnak. Ezután egy nagy fa- vagy acélkarikát veszünk elő, melyet megvizsgáltatunk a közönséggel, hogy nincs preparálva, sehol sincs, nyílás, vagy bevágás rajta. Ekkor ezzel a karikával elhúzunk a lebegő nő alatt, fölött és a nő teste körül is keresztülhúzzuk a karikát. Ezzel bebizonyítjuk a közönség előtt, hogy sem alul, sem fölül, sem oldalt nem tartja semmi a nőt, tehát az valóban szabadon lebeg a térben. Ezután lassan visszaereszkedik a test az előbbi magasságba, miközben alátoljuk az asztalt, levesszük a lepelt, ráfújunk a nőre, mire az felugrik — és ezzel befejeződött a mutatvány.

A trükk titka abban rejlik, hogy — természetesen — a nő nem lebeg valóban szabadon, hanem a színfalak mögött egy emelő szerkezettel emelik és süllyesztik a következő módon: Az asztalra egy erős vas vagy falap van helyezve, mely olyan keskeny és hosszú, mint a médium, vagyis az a nő, akit majd ráfektetünk. A nő feje a nézőtérről tekintve, az asztal jobb oldalára kerül. A baloldalról, tehát ahova a nő lábai kerülnek, a fa- v. acéllapból két vasrúd vezet a színfalak mögé. Ez a rúd megfelelő emelő berendezés segítségével emelhető vagy süllyeszthető, amiáltal a hozzáerősített lap — melyen a médium nyugszik — szintén emelkedik, vagy süllyed.
A nőt azért kell egy lepellel letakarni, hogy mikor felemelkedik, ne legyen látható az alatta levő tartólap, hanem úgy tűnjön fel, mintha csak a test emelkedne, ami nagyban emeli a produkció hatásosságát.
A karikát azután mindig a nő fejénél húzzuk a láb irányában ide-oda végig és ugyanott — a felénél — is fejezzük be a huzigálást. Tehát a fejénél húzzuk be és a fejénél is húzzuk ki a karikát. Ezenkívül a lebegő nő alatt, fölött, valamint előtt és mögött is elhúzhatjuk a karikát, vagy akár egy — szintén a közönség által előzőleg megvizsgáltatott — kardot is. Csak a lábrésznél nem húzhatunk el semmit, mert az, ott rögzített és a kulisszák mögé vezetett rudak tartják tulajdonképen a testet. E feketére festett rudakat, a szintén fekete háttértől és a csökkentett világítástól nem lehet látni.
A szabadon lebegő nőnek másik, ennél tökéletesebb megoldási formája a következő:
A függöny felgördülésekor a színpad a nézők számára körülbelül úgy néz ki, mint az előbbi esetben. Tehát a nőt ráfektetik az asztalra, majd betakarják az egész testét, de úgy, hogy a fejét sem lehessen látni, azonban a lepel alatt az egész test körvonalai láthatólag kidomborodnak.
Ekkor megfelelő szuggesztív szavainkra lassan emelkedni kezd a test, mely alól az asztalt szintén elvihetik. Ezután egy a közönség által ugyancsak megvizsgált karikával mindenféleképpen elhúzunk alatta, fölötte, elől, hátul, kétoldalt, stb., tehát tényleg akárhogyan, ahogy csak elképzelhetjük, nem úgy, mint az előbbi esetben, amikor a lábrésznél nem lehetett a karikát elhúzni.
Ezután lassan visszaereszkedik a test, az asztalt alátoljuk s a függöny legördül.
A rejtély nyitja az, hogy a test valóban a levegőben lebeg, csakhogy nem a médiumnak szereplő nő teste, — mert az túl nehéz lenne, — hanem egy hasonló nagyságú és formájú gumialak, mely gáznemű anyaggal van megtöltve, s így könnyebb lévén a levegőnél, a levegőben marad, illetve lebeg. Tehát e trükknek ugyanaz a lényege, mint a gáznemű anyaggal töltött, játék-léggömbnek. Az emelkedést és süllyesztést úgy végezzük el — és ez a legnehezebb része az egész produkciónak, — hogy azzal a látható ürüggyel, hogy a nőn levő lepelt igazgatjuk, különböző, apró súlyokat rakunk fel, illetve vesszünk el, a gumialak megfelelően elkészített kis mélyedéséből, aszerint, hogy emelkedni, vagy süllyedni kell a testnek. Ez a munka, természetesen, rendkívül pontosságot, tehát hosszabb előgyakorlatot igényel.
De fentebb azt mondottuk, hogy a nézők szeme előtt helyezünk egy élő nőt az asztalra. Hova tűnik akkor ez a nő és hogyan kerül helyébe a gumibaba?
A különben rendkívül könnyű anyagból készült lepel alá már előzőleg oda van erősítve a gumialak s így, amikor azt a látszatot keltjük a nézőkben, hogy csak letakarjuk az asztalon fekvő nőt, abban a pillanatban, amikor felemeljük a lepelt, vagyis megfelelően kihasználva ezt a pillanatot, a nő hirtelen lelép hátrafelé és megfelelően előkészített módon eltűnik.) Pld. spanyolfal vagy süllyesztő segítségével stb.) Tehát a lepedővel együtt a gumialakot is az asztalra helyezzük.
EMBERTÖMEGEK ELTÜNTETÉSE



Egész embercsoport, vagy elefánt, stb. eltüntetése a következőképen történik:
A színpad körös-körül feketével van bevonva. Erősen lecsökkentjük a színpad világítását s ha a nézőtéren van valami világítás, azt erre a mutatványra teljesen megszüntetjük. A padlóra ezenfelül előzőleg leterítünk egy olyan nagy fekete lepelt, amekkorával földig, teljesen betakarhatjuk az eltüntetendő embereket, vagy elefántot.

Mikor a függöny felmegy, két vagy négy segédünk a színpadra hoz egy nagy fehér lepedőt, valamivel nagyobbat, mint az előzőleg földre terített fekete lepedő s azt mindkét oldalán futólag megmutatva a közönségnek, — hogy t. i. lássák: mindkét oldala fehér, — pontosan a földön elhelyezett fekete lepelre terítik.
Varázsszavakat mondunk, majd megfogjuk a segédek a fehér lepedőt, fölemelik, de mind a két lepedőt, tehát a fehér alatt levő feketét is. Betakarják vele az eltüntetni kívánt embereket, de úgy, hogy a közönség ne vegye észre, hogy a fehér lepedő alatt egy fekete is van. Ezután ismét varázsszavakat mondunk, vagy még inkább valami szellemes beszédet tartunk a hindu varázslók tudományáról, majd vigyázva lerántjuk a felső — fehér — leplet, mire a közönség nem lát semmit a színpadon, mert a fekete lepel alatti tömeg, a fekete háttértől, az erősen lecsökkentett világításban nem vehető észre. Persze, nem ajánlatos sokáig hagyni vizsgálódni a közönséget, mert a szem hamar hozzászokik a sötétséghez, hanem, sürgősen le kell ereszteni a függönyt.
Meg kell még jegyezni, hogy úgy ennél, mint minden más olyan mutatványnál, ahol a színpad világítását csökkenteni (sőt néha esetleg teljesen is megszüntetni) kell, a színpad elé rivaldafényszerűen világítóberendezést helyezünk el, de úgy, hogy az a nézőtér felé világítson, amivel egyrészt megkapjuk a szükséges minimális világítást, másrészt az égők fénye zavarólag, szemet kápráztatólag hat, miáltal a nézők nem tudhatják tisztán kivenni, mi van a színpadon. Ez ugyan némi szépséghibája az ilyenfajta trükköknek, de egyelőre másképen nem lehet ezeket megcsinálni. Mindenesetre igyekezzünk az elsötétítést azzal indokolni, hogy az a misztikus hatás fokozása céljából történik így.
SZELLEMÍRÁS



Megmutatunk a társaságnak egy palatáblát, sőt át is adjuk bárkinek, abból a célból, hogy megvizsgálhassák: nincsen preparálva, az egy közönséges palatábla. Utána a palatáblát a társaság szeme előtt becsomagoljuk egy előre elkészített ív fehér papírba. Ekkor felkérjük a társaságot, mondjanak egy bármilyen kétjegyű számot. Mikor az megvan, a társaságnak hátat fordítva, a palatáblát két kezünkbe fogva, a fejünk fölé emeljük s hókusz-pókuszokat mondunk. Néhány pillanat múlva kibontjuk s a nézők szemeláttára a palatáblán krétaírással megjelent a társaság által mondott kétjegyű szám.

A nagyon hatásos trükk titka a következő: A csomagolópapírnak az egyik oldalát kb. a palatábla nagyságában előzőleg erősen bekrétázzuk, mégpedig függőleges és vízszintes irányban, hogy az említett nagyságú területen semmi se maradjon bekrétázatlanul. Ebbe a papírba kell majd a palatáblát becsomagolni. De két dologra keli ügyelni: hogy a bekrétázott rész pontosan a palatábla fölé kerüljön a becsomagolásnál és ugyanakkor vigyázni kell arra is, hogy csomagolás közben ne nyomjuk kezünket vagy ujjúnkat a papírnak arra a részére, amely belül be van krétázva, mert különben nyomot hagyna az a palatáblán. Mikor tehát óvatosan és pontosan becsomagoltuk a táblát s a fejünk fölé emeljük, ott hókusz-pókuszos mozdulatok közben ráírjak az ujjunkkal a megfelelő számot a papírra, miáltal annak bekrétázott belső oldala rányomódik a palatáblára s ott megjelenik a szám. Arra is ügyelnünk kell, hogy a bekrétázott felületet ne a társaság felé fordítsuk, hanem az ellenkező oldalára, nehogy ujjmozdulatainkból valaki észrevegye, hogy számot „írunk" vele.

HELYCSERE

Felmutatunk egy nagy kockát. Letesszük egy lapos tetejű asztalra. Azért lapostetejűre, nehogy azt gondolják a nézők, amikor majd eltüntetjük a kockát, hogy azt az asztalban süllyesztettük el. Kérünk a közöttiségtől két kalapot. Az egyikkel letakarjuk az asztalon levő kockát, a másik kalapot pedig kézbe vesszük. Megmutatjuk, hogy üres, majd letakarjuk egy zsebkendővel, ráfújunk, lerántjuk a zsebkendőt s a kocka a kalapban termett, mert fölemelve az asztalon levő kalapot, az alatta volt kocka viszont eltűnt.
Ehhez a trükkhöz két teljesen egyforma és laposra összehajtható kocka szükséges. A lapos asztal lapjának egy része (akkora, amekkora a kocka egyik oldala) vékonyabb az asztallap többi részénél, tehát egy kis bemélyedése van az asztalnak ezen, a területén. Ebbe a bemélyedésbe állítjuk az egyik kockát. Amikor a kalappal azt letakarjuk, egyúttal egy mozdulattal összecsukjuk a kockát, miáltal egyszintbe kerül az egész asztallap. Ekkor kezünkbe véve a másik kalapot, a másik kockát, — mely összecsukott állapotban eddig, a kabátnak ujja alatt volt — becsúsztatjuk a kalapba s azt egy megfelelő mozdulattal ott kinyitjuk. Ez az egész!

Itten a legfontosabb feladat a kockák megfelelő elkészítése, hogy az egyik kocka egyetlen könnyed érintésünkre összecsukódjék, a másik pedig ugyancsak egyetlen mozdulatunkra szétnyíljon. Az előbbi feladatot, tehát az összecsukást, még csak aránylag könnyen elvégezhetjük, de a másik kocka szétnyílásához valami olyasféle szerkezetre van szükségünk, amelyet a laposra összehajtott kockában. helyezhetünk el. Ez pedig lehet pld., egy finom, kis rugós szerkezet, mely feszíti belülről kellő mértékben a dobozt. Kívülről egy gumiszalaggal tarthatjuk össze, amelyet, ha lehúzunk róla, az említett belső rugószerkezet belülről szétnyitja a dobozt.

KÁRTYATRÜKK


Ezt a trükköt leghelyesebb kisebb társaságban bemutatni. Odaadunk valakinek egy csomag kártyát, hogy azt keverje össze. Esetleg többen, is összekeverhetik. Ezután zsebretesszük a csomót s felkérünk három-négy hölgyet vagy urat, hogy mondjanak bármilyen kártyát s mi azokat pillanatok alatt kihúzzuk a zsebünkben levő teljesen, összekevert kártyacsomóból.
Ezt úgy tehetjük meg, hagy szükséges még egy teljesen hasonló csomó kártya, mint amilyet a társasággal összekevertettünk. Ezt a másik csomót előzőleg összerakjuk szín és érték szerint. Tehát először a nyolc piros, azután a nyolc zöld, azután a nyolc makk és végül a nyolc tök kártyalapot, mindegyik színt sorrendben, vagyis: hetes, nyolcas, kilences, tízes, alsó, felső, király, ász, A négy szín közé elhelyezünk egy-egy kartonlapot, melyek valamivel nagyobbak a kártyáknál, így négy csoportra osztottuk a csomót. Ezekután kis gyakorlattal, belenyúlva a zsebünkbe, látatlanban is ki fogjuk tudni húzni a kívánt kártyát. Csak arra kell ügyelni, hogyha a társaság ugyanazon színből egynél több lap kihúzását kívánja, ne felejtsük el, hogy az előzőleg betanult számszerinti sorrendben némi változás áll be.
Tehát miután összekevertettük a kártyacsomót, azt zsebünkbe tesszük, de ott van egy elrejtett oldalzseb s azt a csomót mi tulajdonképpen odahelyezzük, nehogy összekeveredjen, vagy zavarólag hasson a már előzőleg titokban zsebünkbe tett és megfelelően összerakott csomóval.
ÉGŐ GYERTYA ELTÜNTETÉSE



Felmutatunk egy nagy gyertyát és meggyújtjuk. Pár pillanattal később, fogunk egy darab fehér papírt, elfújjuk a gyertyát s becsomagoljuk a darab papírba. Varázsszavakat mormolunk s utána összenyomjuk és összetépjük az egészet, jeléiül annak, hogy a gyertya eltűnt. Az összetépett papírdarabokat átadhatjuk a társaságnak megvizsgálásra.
A trükk magyarázata a következő: Fehér papírból összegöngyölve gyertyanagyságú és formájú hengert csinálunk előzőleg, aminek az egyik nyílásába egy 2 —3 milliméter vastag gyertyát szorítunk, vagy még jobb, ha a gyertya anyagával kissé oda olvasztjuk, nehogy beleessen az üres hengerbe. (A hengerré csavart papírt egész vékonyan összeragasztjuk.) Ezután bemutatjuk a fent közölt trükköt. Egy kis ügyesség azonban szükséges a sikeres bemutatáshoz, de azt csekély előgyakorlattal elsajátíthatjuk. Ugyanis a 2-3 milliméteres gyertyadarabkából egy picike még meg fog maradni, miután azt eloltottuk. Ezt a picike darabot a papír összetépése közben kell feltűnés nélkül, vagy a földre dobni, vagy valahova máshova eltüntetni, de —ismételjük, ez nem nehéz. A „gyertya" becsomagolása után azért kell összetépni az egészet, nehogy a hengerformából rájöhessen valaki a titok nyitjára. Természetesen ugyanolyan papírból kell a csomagolónak is lenni, mint amilyenből a gyertyát készítettük. E mutatványnál persze nem lehet előzőleg a társasággal megvizsgáltatni a „gyertyát", mert hiszen az nem gyertya.